Történelem, turisztika

BIBLIOGRÁFIA

 MAGYARORSZÁG MEGYEI KÉZIKÖNYVEI 19.

ZALA MEGYEI KÉZIKÖNYVE II.kötet

CEBA KIADÓ  1998. kiadványban 

NAGYRÉCSE

 

Nagykanizsától északkeletre terül el a település, a várostól 7 km-re, a 7-es országos főút mellett. Határa dombos, a Bakónaki-patak folyik át rajta. A város közelsége, kedvező földrajzi fekvése, a vasút meghatározó volt a falu életében. Nagykanizsa kevésbé befolyásolta életmódjukat, szokásaikat. 

A földtörténet során előtt a kárpáti üledék ciklusban, az időszak vége felé andezit és riolit vulkanikus vonulatok jöttek létre Letenye – Nagyrécse – Nagyszakácsi irányába is.

Erre kerültek a fedő pannon és holocén üledékek.

 

TÖRTÉNELEM 

Az újkőkortól bizonyíthatóan lakott hely. Leleteket találtak a Bakónaki oldalon, a Pétefai-hegyen, a északi kertekben. A középső és késő rézkor, valamint a késő bronzkor sok tárgyi emléket adott a kutatóknak. A késő vaskor gazdag anyaga a kelták jelenlétére utal. A római kor (I-II.sz.) kőépítményes halomsírja, a temető a jelenlétükre utal. A vasútállomás mellett avar kori leleteket találtak, míg a vasútparton Pribina-Kocel korának VIII-X. századi forrásai kerültek elő. Jelenleg későbi bronzkori telepet tártak fel a régészek. 

A település első ismert írásos említése 1263-ból való Reche alakban. A név szerb-horvát eredetű, olyan helyet jelöl, ahol árok van. A források folyamatosan szólnak a település élő jellegéről. 1321-ben a kanizsai vár tartozéka, 1325-ben a vajdai nemesek és Osl Lőrinc, a Kanizsai család őse pereskedtek Récséért. Két részre osztották a települést Kápolnás-és Egyházasrécse, de 1453-ban már újra együtt említették, egybeolvadt a két falu. 1454-ben Kanizsai III. Miklós Récsét Csapi Andrásnak adta zálogba. 1542-től Nagyrécse néven is említették. 

A XVI. században kisbirtokos nemesek is lakták. 1513-ban Both Ferencnek 7, a plébánosnak egy portáját írták össze, 1531-ben Both mellett 10 szegény nemest, illetve puszta telkeket is megemlítettek. Földművelésük és szőlőművelésük volt ekkor jelentős. 1550-ben Georgius volt a plébános, tehát temploma is volt. 

A törökök 1566-ban és később még többször földig rombolták, de újratelepült. 1570-ben 12 új ház mellett még 29 épület áll. A közelben már létezett And vára 1570-ben, amely egyúttal templomos hely is volt, de 1576-ban a szigetvári bég ostromolta és fölrobbantotta. Őrsége elesett, a vár nem épült már újjá, Kanizsa elfoglalása után néhány évig puszta marad, majd újratelepül, de mindig szenved: hol a töröktől, hol a hajdúktól, hol a végváraktól. 

1629-ben minden háztól még egy köböl gesztenyével is kellett fizetniük. A hódoltság vége felé szpáhi birtok volt. Adóztak a töröknek, robotoltak a várnál, javították az utakat, tizedet adtak a veszprémi püspöknek, 1650-ben Kapronczai Géczi vajda 15-20 lovassal kirabolta Récsét és még hét községet, marhákat hajtott Horvátországba és jobbágyokat vitt el megkötözve. 

1687 körül Plaquada császári parancsra felégette, hogy a Kanizsa elleni támadás előtt ne tudjon a várvédő sereg élelmet szerezni. 

Kanizsa felszabadítása után Récsei Mihály özvegye eladta a falut. Utána gyorsan újratelepültek, 1698-ban 100 hold szántó, 14 telek, 5 puszta, 2 házatlan zsellér léte volt a jellemző. 1701-ben már 15 volt a saját kenyerén élő gazda. Terményeik voltak: rozs, kukorica, hajdina, árpa, köles, lencse, tönköly, zab. Az 1711-es pestisjárvány Récsét sem kerülte el, 9 gazda maradt életben.  

Az 1720-as években a Draskovich grófok birtoka. Kétnyomásos gazdálkodás folyik, a kedvezőtlen adottságú termőföldön. A lakosok csak maguk között kereskedtek. 

1748-ban 152 lakost írtak össze. Volt a faluban egy fazekas és egy kádár iparos. 

1752-ben Inkey báró a Három királyok tiszteletére templomot építtet. Templomuk volt, papjuk viszont nem. A lakosság ugrásszerűen nő. 1757-ben 318 ember élt itt és 36 hospes. Tíz év múlva 41 jobbágyot és öt házas zsellért tartanak nyilván. Az egész telek ekkor 20 hold szántó és 8 szekér rét.

1770-ben a 63 családban 274 lélek van.

Kanizsán adták el terményeiket, bérfuvarozást vállaltak, volt tanítójuk, aki azonban tanítvánnyal nem rendelkezett. 1782-ben 456 lélek élt itt. 

1819-ben 52 házban 445 lélek lakott. Kétnyomásos volt továbbra is gazdálkodásuk. 

Katonai átvonulási hely volt Nagyrécse. Sokszor kellett előfogatot adni. 1832-ben az Inkey birtokon 534-en laktak. A gyarapodást mutatta a kastély, a szarvasmarhák és birkáik száma. Szőlője jó bort termett. Terjedelmesek voltak a tölgy- és bükkerdői. Az Inkeyek igyekeztek kisajátítani a jobbágytelkeket, elkülönítették a legelőket. 

1840-ben iskolát létesítettek, 1848-ban a mesternek télen 40, nyáron 5 tanítványa volt, még segédtanítót is alkalmazott. Iskolaterem létesült a tanítói lakáshoz kapcsolva. Az oktatás magyar nyelven folyt. 

1848 júliusában Inkey Gáspár Nagyrécse lakóira panaszkodik, mert a falu eltiltotta juhászát a helység legelőjétől, ugyanakkor állataikat a földesúr területére hajtották.  

A szabadságharc idején néphagyomány szerint – a récseiek gerillaharcokkal zavarták Jellasics és Nugent tábornok utánpótlási vonalát, és részt vettek a nemzetőrség Mura menti védelmi harcaiban.  

A majorsági gazdálkodás jelentőségére vall, hogy még 1870-ben is 2500 db-os nemesített nyája volt az uraságnak, több mint 460 szarvasmarhát, 581 sertést írtak össze. 1895-ban nagy ménesük és gulyájuk volt. 1897-ben az uradalom területe 2700 kh volt, ebből 1232 kh a szántó, 234 a rét, 270 a legelő, 880 az erdő. A bérlő 70 cselédet foglalkoztatott a majorokban. Többen a kilátástalan helyzet miatt kivándoroltak Amerikába. Ők, a volt agrárproletárok állíttatták az „Amerikai-keresztet”, mint emlékművet.(Nagykanizsa falé a régi 7-es út mellett található.) 

Magas volt az analfabéták száma 1870-ben: 380 férfi és 356 nő. A falu határa 1890-1900 között területátcsatolás révén 200 fővel és 70 házzal gyarapodott. 1896-ban újra szép temploma volt, az előző 1801-ben épülelt, de 1832-ben romos volt.  

A századforduló után a birtok lassan aprózódott, idegen kézre került. A Tanácsköztársaság alatt a nagybirtok egy részét a nép szocializálta és termelőszövetkezetbe tömörült. Nagyobb birtokosok voltak a Budapesti Központi Papnevelde (481 kh), ifj. vitéz Horthy Miklósné (572 kh erdő), Scossa Gézáné és Tsa (900 kh). 1935-ben az 536 gazdaságból 428 öt holdnál kevesebb földterülettel rendelkezett. A faluban csupán egy szatócs olt volt. 5 kisiparos, 1 molnár, 3 részcséplő élt még a faluban. A vámőrlő malom 30 lóerős és szívógáz-motormeghajtású volt, három munkást foglalkoztatott. A lakosok száma 1436 volt, ezek közül már 1154 tudott írni és olvasni. 1925-től községi népiskola működött Nagyrécsén, három-három tanító és tanterem állt az oktatás rendelkezésére.

 

SZOCIOLÓGIAI JELLEMZŐK 

Nagyrécsén 1949-ben a 303 lakóházban 1494 lélek élt. Nagy volt a községhez tartozó települések száma, a külterületi részek: Gáspárhegy (35 ház 123 lakos), Gesztenye-hegy (15 – 52), Petendpuszta ( 7 – 122 ), Tüskevári-major ( 40 – 267), Virághegy (31 – 106), Ádámhegy (12 fő), Bacónakhegy (39, Bartulahegy (24), Bálikás (21), Csehipuszta (21), Erzsébet-telep (13) Mária-hegy (6), Rózsahegy (15), Rózsamajor (18), Vasúti Őrházak (10). 1962-ben 1311 lakost regisztráltak. 

Napjainkban 366 lakásban (6 örkormányzati) 1075-en élnek. A munkanélküliek számaránya 10 %, 105 fő. 

1949-ben a 2 tanítós, 3 tantermes, 6 osztályos községi iskolát államosították, 1960-tól idejártak át a kisrécsei és a petendpusztai tanulók is. 1970-ben nyolcosztályos iskola és tornaterem épült, a kisrécsei, zalasárszegi, Nagyrécse külterületi és a csapi, zalaújlaki és bagolafakosi felső tagozatos tanulók részére iskolai kollégiummal.

1971-ben általános iskolai napközi otthon létesült. Az iskola jelenleg is ellátja funkcióját.

300 fős községi művelődési termet építettek. Könyvtár is igyekszik a művelődési igényeket kielégíteni. 1960-as évektől hosszú ideig volt filmvetítés is a községben.  

A község lakói római katolikus vallásúak. A XIX. Század végén a romos templomot neo-román stílusban építették újjá. Ez a templom ma is a falu ékessége. 

1960-ban orvosi rendelőt és lakást építettek. 1970-ben egészségügyi tanácsadó és csecsemőgondozó létesült. Napjainkban már háziorvosi szolgálat biztosított. Védőnő is van a faluban. A község sportpályáján élénk a sportélet. 

Nagyrécsén 1927-ben készült köves út, amelyet többször korszerűsítettek. 1960-ban a termelőszövetkezet korszerű bekötőútat kapott.

Napjainkban a portalanított útjainak aránya 85 %, 1959-ben befejezték a járdásítást. A 7-es műút közelségének is pozitív a hatása. Vasútállomása sokat lendített a település gazdasági fejlődésén. 1952 óta rendszeres az autóbusz-közlekedés is. 

1955-ben befejezték a helység villamosítását. A 350 lakás 95 %-a vezetékes ivóvízzel ellátott 1978 óta. A házak 78 %-ában földgáz van fűtésre. Nagyrécsén a családok 40 %-a rendelkezik telefonnal. A hálózat kiépítése 1995-ben fejeződött be. A helyi kábeltévé 1992 óta sugároz. A kommunális szilárd és folyékony hulladék gyűjtése, elhelyezése és elszállítása megoldott. 

A falu életét évszázadokon át a növénytermelés és az állattenyésztés határozta meg, a terményt a kanizsai vásárban lehetett eladni. 1945-ben 97 gazda kapott birtoklevelet. 1949-ben 4610 kh-on gazdálkodtak. 1953-54-ben folyt a téesz-szervezés, sőt már 1948-ban működött egy Vörös Október Tsz. 1959-től termelőszövetkezeti község 263 taggal. 1965-től a Vörös Október Tsz Kisrécsével és Zalasárszeggel gazdálkodott közösen. 1969-ben hozzácsatolták a csapi Kossuth Tsz-t. A rendszerváltáskor a téesz megszűnt. 

A településen 2 kft, 8 betéti társaság, 13 egyéni vállalkozó, 8 ipari termelést folytató, 8 élelmiszeripari, 4 kereskedelmi, 3 szolgáltató tevékenységet folytató vállalkozás van. Jól ellátott kereskedelmi egységekkel. A város közelségének munkaerő-elszívó hatása volt, és van. 

Hőseire úgy emlékezik a község, hogy I-II. világháborús emlékművet emeltek a temetőben. A község a kastély állagmegóvását, felújítását tervezi. 

Nagykanizsa közelsége, Nagyrécse feltételei lehetővé teszik a helység további fejlődését. Az infrastruktúra kiépítettsége is alapul szolgálhat arra, hogy lakói elégedettek legyenek községükkel.  

– 1998-as kiadványban –

                                                                   

 

 

Idegenforgalmi, turisztikai látványosság

 

 

Hívogató a Régió Kapujában –Útikönyv – Látnivalók Nagykanizsán és térségében: 2001.

Kiadja: Nagykanizsa és a Környező Települések T. Társulása

Nagyrécse

A község közel fekszik Nagykanizsához, a 7-es főút mellett. Ékessége a XIX. Század végén neoromán stílusban újjáépített templom. A település különböző kulturális rendezvényeknek ad helyet a volt Inkey-kastélyban, amely ma a kultúrotthon szerepét tölti be. Kedvezően formálja a településképet a gondozott Millenniumi park, az utcák, a terek virágosítása.

PANNONHÁT TÁJPARK harmóniában a természettel 2005.

Nagykanizsai Kistérség Többcélú Társulása közös kiadványa

Nagyrécse

 

A település az újkőkortól bizonyíthatóan lakott hely, első ismert írásos említése 1263-ból  való. A törökök többször földig rombolták, de újraépült. 1752-ben Inkey báró a Három királyok tiszteletére templomot építtetett. A szabadságharc idején – a néphagyomány szerint – a récseiek gerillaharcokkal zavarták Jellasics és Nugent tábornok utánpótlási vonalát, és részt vettek a nemzetőrség Mura menti védelmi harcaiban. A kilátástalan helyzet miatt Amerikába kivándoroltak emlékét az „Amerikai-kereszt” őrzi. A XIX. Század végén a romos templomot neoromán stílusban építették újjá.

A volt Inkey-kastély ma Művelődési Házként működik. Inkey László honvéd tábornok síremléke a helyi temetőben látható, mely védett képzőművészeti alkotás. A kastélykertben számos fafajta, köztük idős fák, például egy többszázéves mamutfenyő él, valamint itt kapott helyet a Millenniumi park.

Természeti értékei közé tartozik a területén lévő védett 70 hektáros fás legelő, mely egyike a ma már megfogyatkozott számú, idős fákkal – cserrel, bükkel, kocsányos tölggyel, gyertyánnal, mezei juharral, vadkörtével – borított zalai legelőknek.

A turisztikai kínálat is fejlődött az elmúlt években. A település nyugati részén, közvetlenül a 7-es főút mellett található hangulatos fogadó rendezvényteremmel és lovaglási lehetőséggel várja vendégeit. A bacónaki hegyen falusi turizmushoz kötődő szolgáltatások igénybevételére és lovaslásra nyílik lehetőség.